Abaúj Antikvárium, dedikált könyvek, kéziratok

Ady-rejtvény

„Drága Gyulám, köszönöm, hogy megakadályoztál szépnek indult versem megírásában – 1914 IX/11 Adybandi” ezzel a dedikációval találkoztam Ady Endre: A minden titkok verseiből című első kiadásának címlapján. A dedikáció alatt „Lula 1910. december 16.”, lejjebb autográf ceruzával írt megjegyzés „+) Mindenkém írása!”.

ady2A kötet tulajdonosa úgy vélte, talán Krúdy Gyulának dedikálhatta a szerző. Adyt ismerve egy percig sem hittem, hogy Krúdynak szólna az ajánlás. Mivel nagyon kedvelem az ilyen rejtélyeket azonnal kutatni kezdtem a dedikáció címzettjét. A ceruzás bejegyzés a címlapon és a kötetben szereplő számtalan ceruzás bejegyzés szerzőjének írása ismerősnek tűnt, de azért nehezen tippeltem volna meg ki írta. Ekkor még nem tudtam, hogy a bejegyzések írója azonos a dedikáció címzettjével. Szakavatott barátaim hívták fel a figyelmem, hogy az „Adybandi” dedikáció nem akárkinek járt ki Ady köréből. Így volt, aki Kincs Gyulára, Ady egykori tanárára tippelt. Bizonyosan nem állíthattuk, hogy így van és a dedikáció szövege miatt is kissé kételkedtem. Ady életútját, levelezését tanulmányozva pedig a kétségem csak erősödött. A kötet egykori tulajdonosára kerestem, amely igaz csak egy keresztnév, de milyen keresztnév. Az egyetlen Lula akiről addig hallottam Csellényi Walleshausen Zsigmond regényének főhőse volt, aki talán lehetett élő személy. Próbálkoztam az interneten keresve a Lula névre, rátaláltam Hermann Lula zongoraművésznőre, aki gyakran fellépett a Nyugat estjein. Így volt ez 1910 december közepén is, amikor Ady, ezen kötete napvilágot látott. Hamar elárulta a google, hogy ő bizony Földessy Gyula felesége, „mindenkéje”. Azonnal összeállt a kép, hiszen Földessy, Ady verses köteteinek szerkesztője és jó barátja volt. A kötetet szinte minden oldalán jegyzetelt Földessy, elemzi a verseket, hivatkozik a Nyugat írásaira, több helyen Fenyő Miksára.

Földessy 1909-ben ismerkedett meg Adyval. 1909 júniusában beszélgettek először, amikor Földessy betért Ady törzshelyére az Opera melletti Három Hollóba, ekkor ismerkedett meg Ady asztaltársaságával is. 1911 júniusában egy Petőfi-tanulmánya jelent meg, amelyet Adynak ajánlott. Ady Lajos ezt követően kérte fel őt, hogy Ady új verseit foglalja kötetbe és legyen annak sajtó alá rendezője. A menekülő élet 1912 januárjában jelent meg és ezt követően lett Földessy Ady elválaszthatatlan társa „poétai-adminisztrátora”. Az „Adybandi” aláírás csak Ady legbensőségesebb barátainak és családtagoknak járt ki, ez is bizonyítéka Ady és Földessy szoros baráti kapcsolatának, amely 1914-ben mélyült el. Májusban közös nyaralást is terveztek, de ez végül nem jött létre. A dedikálásról Földessy így emlékezik meg: „1914 szeptember 11-én kora délutántól éjszakán túl nálam volt. (A dátumot onnan tudom, mert ezen a napon jegyezte be Ady-köteteimbe a nevét.) Ma is magam előtt látom, mikor már éjfél után a díványon végig-fekve, felkönyökölten, komor arccal vágta felém: „szétszednek bennünket irgalmatlanul elveszik Erdélyt”. „Elveszik Erdélyt”, – ismételte meg újra az ő legnagyobb magyar fájdalmát – „nem adjuk, nem fogjuk odaadni” – folytatta azután, – majd bágyadt alélt lemondással így fejezte be tördelt szavait: „de elveszik”. Törött, rekedt, egyre halkuló hangja és minden szava soha el nem felejthetően akadt meg emlékezetemben.” Ady a németek világháborús sikerei miatt fakadt ki Erdélyt féltve. Sajnos szavai beigazolódtak.

(Földessy Gyula: Ady-élmények. Nyugat, 1923. 15-16. szám.)

A kötetet Földessy Gyula autográf jegyzetei teszik kézirat értékű egyedi irodalomtörténeti kuriózummá.

(Pogány János)

Share this post
  


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.